Csütörtökön tartották a torkos borzok napját, azaz a "torkos csütörtököt".
Ismeri valaki a névadó állatot?
Ha nem, akkor íme egy rövid leírás:
A rozsomák a borzzal viszonylag közeli rokonságban áll, habár a menyétek, görények és nyestek még közelebbi rokonai. A szárazföldi menyétfélék legtestesebb képviselője: akár 30 kilogrammosra is megnőhet.
A rozsomákot torkos borznak is szokták nevezni. A torkos jelzőt még a középkorban kapta, akkoriban ugyanis valóságos „evőgépként” tartották számon. Valóban nincs panasz az étvágyára: megeszi a kisemlősöket, a madarakat, a szarvasborjakat, de nem veti meg a dögöt vagy a madártojást sem. Bár gyümölcsöket is elfogyaszt, leginkább a húst szereti.
Nagy termetű, erős és merész állat, így akár erővel is elveszi a zsákmányt a rókától, hiúztól. Csak a falkában vadászó farkasokat és a medvéket nem háborgatja. Ha több táplálékra tesz szert, mint amennyit fel tud falni, általában elrejti ínségesebb időkre.
Ellentétben a többi állattal, a rozsomák alig törődik azzal, milyen napszak van. Vadászat után pihen pár órát, majd ismét harapnivaló után néz. Élőhelyén, a sarkkör vidékén nyáron a nappalok hosszúra nyúlnak, ilyenkor éjszaka alig bukik le a Nap a látóhatár mögé. Ezt nevezik fehér éjszakának. Télen a csaknem folyamatos éjszaka miatt burkolódzik sötétségbe a tajga. Így nem meglepő, ha ez az állat mindig élelem után kutat.
Ez itt egy rozsomák, avagy torkos borz:
Meg kell jegyezni, hogy a torkos borz alapvetően más vidéken őshonos.
A rozsomák földünk északi tájait lakja. Norvégia déli tájaitól és Finnországtól északra, valamint Észak-Ázsián és Észak-Amerikán át Grönlandig fordul elő.
Ezért mindenképpen meg kell vizsgálnunk, hogy hogyan is van ez Svédországban:
A régibb búvárok a legcsodálatosabb dolgokat mesélik a rozsomákról, s nekik köszönhető, hogy ennek az állatnak minden nyelvben egyforma jelentésű a neve. Nevének levezetése különben rendkívül nehéz. A skandináv „Fjeldfras”-ból akarták levezetni. Azonban, amint ezt tapasztalt svéd vadászok állítják, ez a szó a svéd nyelvben teljesen ismeretlen; a norvégben is annyira ritka, hogy Collett („Norges Pattedyr”) is csak zárójelben említi. A Skandináviai félszigeten „jerf” a használatos elnevezés. Úgy látszik tehát, hogy a népies levezetés jár legközelebb a megoldáshoz, mert a torkos borz csakugyan számottevő rabló, s az is megfelel a ténynek, hogy étvágya hatalmas; ezt a tulajdonságát azonban a régi írók még csodálatos módon ki is színezték.
Ha valaki még többre kíváncsi, itt egy link.
Ezen jeles alkalomból megalapításra kerül a torkos borz díj, amelyet azon vendéglátóipari egységek kapnak, akik sikeresen megszoptatják a kedves belőlük élő vendégeket.
Idei nyertesek:
