"Még az 50-es évek elején egy ésszerűsítő brigád járta a földeket, új és hatékony technikára akarták tanítani a hagyományok láncaiban vergődő parasztságot. Útjukban egyszer meglátnak egy öreg parasztot, aki épp kaszálgat kinn a réten. Odamennek hozzá.

– Nem jól csinálja az elvtárs, így nem elég termelékeny a munkája. A kaszanyél túloldalára is kellene szerelni egy vasat, mert úgy akkor is vágná a füvet, mikor visszafelé húzza a kaszát.

Mit lehetett tenni? Az öreg rárakott még egy vasat a kaszára. Egy év múlva megint elvetődik hozzá a brigád, megnézik a munkáját, de most sem elégedettek vele:

– Így már valamivel jobb, de még termelékenyebb volna az elvtárs munkája, ha hátul a nadrágszíjába beakasztana egy gereblyét.

– Egy gereblyét a nadrágszíjamba?! Minek?

– Mert úgy mindjárt össze is szedné a szénát maga mögött.

Az öreg kénytelen-kelletlen ezt is megcsinálja, de mikor a következő évben újra meglátja az ésszerűsítő brigádot, hanyatt-homlok elhány mindent, elmenekül, de még futás közben is kiáltozik:

– Tudom ám, hogy mit akarnak tőlem, tudom én!

– Mit?

– Azt, hogy akasszak egy viharlámpát a tökömre, mert akkor éjszaka is tudok dolgozni."