2010.06.23.
Ma megtaláltam végre a három hete elásott velőscsontomat. Nagyon örültem neki, és elégedetten rágcsáltam a cseresznyefa árnyékában. Elfoglaltságomat fejem felett halk kaparászás szakította meg. Kormi, a telep egyetlen életben maradt macskája próbált továbbra is életben maradni fenn az ágak közt. Mivel rajta kívül más macskát már nem tudunk kergetni és megrágni, így igyekszünk vele kedvesek maradni, és mindig hagyunk neki annyi előnyt, hogy felmászhasson a fára. Utána pár órával később más szórakozás után nézünk. Persze addig ő fennmarad.
- Gyere le, cicus – kértem, kedvesen.
- Krumpli, te tökkelütött – válaszolta a tőle megszokott stílusban – már épp lemásztam volna, amikor ideevett a fene téged.
- Ugyan már, tudod, hogy tőlem bármikor lejöhetsz.
- Ok, de akkor nem fogsz megint nekemrontani, ugye?
- Most a csontommal vagyok elfoglalva, nem tudsz érdekelni.
Így Kormi, tudva, hogy milyen megbízható vagyok lemászott. Először Cimpa kergette egy kicsit. Utána beszállt Picúr is, a bernáthegyi. Futkároztak fel le a kertben, öröm volt nézni. Imádom, ha a kajámhoz műsort is kapok.