2010.07.01
Mondhatom, ma érdekesen alakult a napom. Reggel minden folyt a szokásos mederben. Csaholás, kaja, pedig rémes dolgok vártak még rám. Épp a ribizlibokor árnyékában lihegtem, amikor feltünt, hogy Vicsor, a foxi már vagy egy órája áll a kerítésnél a fejét átdugva a rácson. Odakutyagoltam, hogy megnézzem, minden rendben van-e.
- Hogy csóvál a lenget? - kérdeztem. Ez kb. a hogy ityeg a fityeg emberi szólás kutyákra vonatkozó megfelelője.
- Te vagy az, Krumpli? - szólt vissza kétségbeesett hangon. - Képzeld beszorult a fejem.
- Sebaj, öreg vadász! Mindjárt megnézem. - Kidugtam a fejem, hogy lássam mi a baj.
Két további órát töltöttünk a kerítésen túli világ bámulásával, mire jött gazdi, és mindkettőnket kiszabadított. Mondanom sem kell, a nap további része vidáman telt a többieknek, amíg hírül adták az egész környéknek a dolgot. Mi ketten nem nevettünk.
