2010.07.03.

Legtöbbünknek ez a kedvenc napja. Ha jó idő van, akkor gazdiék kiteregetik a kibírhatatlan szaggal, ám vakító tisztasággal lengedező mosott ruhájukat. Pont a kert közepén van az szárító. Kezdődhet a mérkőzés.

- Első versenyzőnk Cimpa, a fűalattcirkáló. Igen esélytelen, de annál lelkesebb. Nézzük csak a nekifutást. Rövid lábai szinte egy barna maszattá olvadnak össze, olyan gyorsan mozognak. Éééés, hoppá. Kb 50 centivel a sárga gatya alatt csattantak a fogacskák. A földetérés hibátlan. Három bukfenc, jó nagy porfelhő. Talán ezt majd a zsűri extra pontokkal jutalmazza. Nézzük második versenyzőnket. Puccos, a lebegő vattacukor. Magasságából adódóan nagy sikereket várnak tőle. Nézzük, a nekifutás kecses, az elrugaszkodás légies. A fej beakadása a fehér melltartóba tragikus. Kis himbálózás, de sajnos nem elég a pontszerzéshez. Nézük harmadik, és legvérmesebb próbálkozónkat, Vicsort, a függeléket. Rövid, határozott nekifutás után helyből ugrik fel a kiszemelt bézs csipkebugyiért. Nem téveszthet célt. Nem is teszi, telitalálat. Már csak földet kellene érni, de úgy tűnik, a versenyszervezők tanultak a múltkori sportesemény végeredményéből. A csipeszek kitartanak. A foxi is. Úgy tűnik hosszabbításra lenne szükség. Erre viszont már nincs idő, mert Picúr, a balerina is nekilendült. Hatalmas a tempó. Jól kivitelezett ugrás. Dől az egész szárító. Ééééés - hirtelenhalál, mindenki rohan a földrepottyant ruhadarabokért. Én sem maradhatok ki, kedves sportkedvelők, muszáj megszereznem azt a szép csíkos zoknit. Viszlát a következő ruhaszaggató bajnokságig. Krumplit hallották, az EKM kommentátorát.