2010.07.05.
Már tök sötét volt, amikor megszomjaztam álmomban. Ki is kóvályogtam egy kis friss vizet lefetyelni. Épp két-három korty szaladt le a torkomon, amikor különös neszekre lettem figyelmes. A kerítés tövében egy kisebb földkupac nőtt ki a semmiből. Mentem is megvizsgálni, azon nyomban. Nézem, hogy a kupacból egy helyes kis szőrpamacs lóg ki. Gondoltam, megszerzem magamnak.
- Héééé, mi van már? - szólalt meg a pamacs végén fejjel lefelé lógó Pemzli, a csivava kölyök.
- Mit csinálsz itt, picúr? - kérdeztem.
- Disszidálok, Krumpli. Disszidálok, érted?
- Innen? Hova?
- Hát az erdőbe. A vakond három csontért, és egy kis adag tápért ásott nekem egy alagutat.
- Ahha, értem. Sok sikert!
- Nem jössz velem?
- Ááá, most nem - válaszoltam.
Visszapottyantottam Pemzlit a lyukba, és átkutyagoltam a kert másik oldalába. Kis idő múlva egy nedves orr, és csutakos pofi mögött feltűnt a kölyök.
- Szabad vagyok végre - csaholta a pöttöm.
- Naná - segítettem ki a kis disszidenst a járatból - Itt az ideje, hogy beavassalak Don Vakondo és a kartelljével kapcsolatos tudnivalókba: soha ne fizess előre!
- Akkor ne disszidáljak?
- Várj még két napot, lezsugáztam a görénnyel. Két nap múlva biotámadás miatt kiürítik a telepet. Akkor lesz alkalmunk kicsit elkódorogni.
- Előre fizettél?
- Hát, őőő...