2010.07.06.

(köv. a bef.)

Na, felnyílt végre a szemem, amíg a grabancom gazdi kezében tartotta a testem. Hát itt ungibungi lesz hamarosan. Kekszi, már alig várom, hogy lássalak! Mire ezt kigondoltam, gazdi már le is pottyantott a négyballábamra, én meg uzsgyi be a legközelebbi lakba.

Félhomály.

Izgató illatok.

Halk motoszkálás.

Minden szőrszálam égnekállt.

És elémlépett szexin ő. A csodaszép ledér franciabulldog  szuka.

- Hellóka - köszöntött bársonyos hangján - olyan élményben lesz velem részed, mint még soha.

- Hmmm. Viszont remélheted, kedves kis hölgy.

- Már régóta készülök rá, és hidd el mindent megtettem, hogy sikerüljön boldoggá tennem azt, aki ma belép ide - búgta miközben felém tipegett.

- Ó, és tényleg? - kérdeztem halkan.

- Ó, minden bizonnyal - tette meg az utolsó lépést, és a fülembe súgta - figyelj... ma megszökünk!

- Jajj, csak ezt ne!

- De igen, a vakond...

- Ne is folytasd, drágám... illetve. Mikorra van tervezve?

- Fél óra múlva! Jössz?

- Persze persze, de előtte egy kis ungibungi? Belefér?

- Hát.

Nos a hazautat már Picivel együtt mindketten vidáman töltöttük. Az ő csaját meg a görény szédítette be, úgyhogy csinálhatott barátom is amit akart, a csaj a szökés izgalmától már amúgy is magán kívül volt. Még hogy a bűnözés nem kifizetődő? Azért, ha a görényt egyszer elkapom...