2010.08.01.

Kérem szépen, az egész úgy kezdődött, hogy becsapott a villám a rekettyésbe. Ki is gyulladt rendesen, még a ribizlibokor is tüzet fogott. Hetekig nem tudtam hova posztolni. Keresgéltünk is Cimpával a kertben. Minden alkalmasnak vélt objektumot megjelöltünk. De másnapra nyoma sem maradt a szagmintának. Vagy a gazdi ment lemosatni a kocsiját, vagy a gazdiasszony mosta fel újra a terasz sarkát. A négy cserepes tuja meg két nap után kipusztult.

- Cimpa, te - mondtam mikor elegem lett a tesztelésből - ha így haladunk, akkor bizony kiszáradunk előbb utóbb.

- Igazad van, Krumpli. Ne erőltessük. Egyébként is tiszta izomláz a popóm a sok lábemeléstől.

- De csak kellene valami, hogy megörökítsük kalandjainkat.

Szerencsére ma a gazdi beállított egy szép nagy kőoroszlánnal. Kipróbáltam, és úgy tűnik, működik a dolog. Simán lehet posztolni a hátsó lábára.

- Látod, Cimpa. Előbb utóbb minden megoldódik magától.

- Látom, Krumpli. Viszont kár azokért a tujákért. Szerettem őket.