2010.07.05.

Már tök sötét volt, amikor megszomjaztam álmomban. Ki is kóvályogtam egy kis friss vizet lefetyelni. Épp két-három korty szaladt le a torkomon, amikor különös neszekre lettem figyelmes. A kerítés tövében egy kisebb földkupac nőtt ki a semmiből. Mentem is megvizsgálni, azon nyomban. Nézem, hogy a kupacból egy helyes kis szőrpamacs lóg ki. Gondoltam, megszerzem magamnak.

- Héééé, mi van már? - szólalt meg a pamacs végén fejjel lefelé lógó Pemzli, a csivava kölyök.

- Mit csinálsz itt, picúr? - kérdeztem.

- Disszidálok, Krumpli. Disszidálok, érted?

- Innen? Hova?

- Hát az erdőbe. A vakond három csontért, és egy kis adag tápért ásott nekem egy alagutat.

- Ahha, értem. Sok sikert!

- Nem jössz velem?

- Ááá, most nem - válaszoltam.

Visszapottyantottam Pemzlit a lyukba, és átkutyagoltam a kert másik oldalába. Kis idő múlva egy nedves orr, és csutakos pofi mögött feltűnt a kölyök.

- Szabad vagyok végre - csaholta a pöttöm.

- Naná - segítettem ki a kis disszidenst a járatból - Itt az ideje, hogy beavassalak Don Vakondo és a kartelljével kapcsolatos tudnivalókba: soha ne fizess előre! 

- Akkor ne disszidáljak?

- Várj még két napot, lezsugáztam a görénnyel. Két nap múlva biotámadás miatt kiürítik a telepet. Akkor lesz alkalmunk kicsit elkódorogni.

- Előre fizettél?

- Hát, őőő...