2010.07.06.
(köv. a bef.)
Na, felnyílt végre a szemem, amíg a grabancom gazdi kezében tartotta a testem. Hát itt ungibungi lesz hamarosan. Kekszi, már alig várom, hogy lássalak! Mire ezt kigondoltam, gazdi már le is pottyantott a négyballábamra, én meg uzsgyi be a legközelebbi lakba.
Félhomály.
Izgató illatok.
Halk motoszkálás.
Minden szőrszálam égnekállt.
És elémlépett szexin ő. A csodaszép ledér franciabulldog szuka.
- Hellóka - köszöntött bársonyos hangján - olyan élményben lesz velem részed, mint még soha.
- Hmmm. Viszont remélheted, kedves kis hölgy.
- Már régóta készülök rá, és hidd el mindent megtettem, hogy sikerüljön boldoggá tennem azt, aki ma belép ide - búgta miközben felém tipegett.
- Ó, és tényleg? - kérdeztem halkan.
- Ó, minden bizonnyal - tette meg az utolsó lépést, és a fülembe súgta - figyelj... ma megszökünk!
- Jajj, csak ezt ne!
- De igen, a vakond...
- Ne is folytasd, drágám... illetve. Mikorra van tervezve?
- Fél óra múlva! Jössz?
- Persze persze, de előtte egy kis ungibungi? Belefér?
- Hát.
Nos a hazautat már Picivel együtt mindketten vidáman töltöttük. Az ő csaját meg a görény szédítette be, úgyhogy csinálhatott barátom is amit akart, a csaj a szökés izgalmától már amúgy is magán kívül volt. Még hogy a bűnözés nem kifizetődő? Azért, ha a görényt egyszer elkapom...