The SüNews

<LÁJKENIMÓR>
Létrehoztam a "Lájkolom az arab nevem" csoportot.
Kövesd te is a fészerben! (vidéken: facerben)
</LÁJKENIMÓR>
 

Itt-e a forrás!

Ma rendet raktam kicsit a bunkeromban, és láss csodát! Előkerült a rég keresett őstermelői igazolványom! Halleluja!!! Megmég: bikicsunáj!!!

A brit tudósok a FÁSz szerkesztőségének nagy kedvencei (vidéken: libling). Mai óriási jelentőséggel bíró felfedezésük, hogy a tyúk (vidéken: tik) előbb volt mint a tojat (vidéken: tolyás). Ehol ni a cikk, amiben megmondják a tutit (vidéken: frankót). Nadeakkor miből lett az első csirke (vidéken: pipi)? És főleg: volt-e neki mellye (vidéken: pipicici)? Vajon a tyúk tud-e erről? 

Megannyi frusztráló kérdés...

2010.07.06.

(köv. a bef.)

Na, felnyílt végre a szemem, amíg a grabancom gazdi kezében tartotta a testem. Hát itt ungibungi lesz hamarosan. Kekszi, már alig várom, hogy lássalak! Mire ezt kigondoltam, gazdi már le is pottyantott a négyballábamra, én meg uzsgyi be a legközelebbi lakba.

Félhomály.

Izgató illatok.

Halk motoszkálás.

Minden szőrszálam égnekállt.

És elémlépett szexin ő. A csodaszép ledér franciabulldog  szuka.

- Hellóka - köszöntött bársonyos hangján - olyan élményben lesz velem részed, mint még soha.

- Hmmm. Viszont remélheted, kedves kis hölgy.

- Már régóta készülök rá, és hidd el mindent megtettem, hogy sikerüljön boldoggá tennem azt, aki ma belép ide - búgta miközben felém tipegett.

- Ó, és tényleg? - kérdeztem halkan.

- Ó, minden bizonnyal - tette meg az utolsó lépést, és a fülembe súgta - figyelj... ma megszökünk!

- Jajj, csak ezt ne!

- De igen, a vakond...

- Ne is folytasd, drágám... illetve. Mikorra van tervezve?

- Fél óra múlva! Jössz?

- Persze persze, de előtte egy kis ungibungi? Belefér?

- Hát.

Nos a hazautat már Picivel együtt mindketten vidáman töltöttük. Az ő csaját meg a görény szédítette be, úgyhogy csinálhatott barátom is amit akart, a csaj a szökés izgalmától már amúgy is magán kívül volt. Még hogy a bűnözés nem kifizetődő? Azért, ha a görényt egyszer elkapom...

Mint az már pár napja a blog fejlécében is látható, a FÁSz (vidéken: Független Ánuszvizsgálók Szervezete) blogja megkapta a megtisztelő "100%-lékos kielégülés garantált" kitüntetést. Mint azt a neve is jelzi, olyan weboldalak kapják ezen rangos plecsnit, akik minden olvasókukat teljesen kielégítettek. Amúgy a díjat a MAINFASz (vidéken: Maszturbátorok Inszeminátorok és Faszcinátorok Szövetsége) adja ki minden 5 évben az 5 legkielégítőbb internetes oldalnak. A díjazott jogosultságot kap arra is, hogy a díjjal megjutalmazhat másokat.

Amúgy a MAINFASz mottója: Elégits ki mindenkit!

 <LÁJK>
Megalapítottam az "Elégíts ki mindenkit!" csoportot.
Kövesd Te is a fészerben!
</LÁJK>

2010.07.06.

(köv. a folyt.)

Tornamutatványaim befejeződtek, amikor végre megállt a kocsi. Picúr letörölgette a könnyeit, én meg földig lógatva nyelvemet vártam, hogy most mi lesz. Amikor gazdi kinyitotta az ajtót egy szép kis gondozott kertet pillantottunk meg pár kisebb háznak beillő kutyarezidenciával a kert végében. Nem akaródzott kiszállni, hiszen nem ismertem a helyet. Picúr bezzeg úgy rontott ki mint egy őrült.

- Fél óra múlva találkozunk - vakkantott vissza, és máris eltünt az egyik épületben.

Nosza, én sem akartam szégyent vallani, így utánaugrottam a szépen nyírt pázsitra.

- Na de kérem, fiatalúr! - szólalt meg a pázsit.

- Elnézését kérem! Nem szabad a fűre lépni? - mivel volt kutyaalmom, gondoltam a pázsitnak is illik válaszolni.

- A fűre, még csak-csak. De rólam leszállhatna végre.

Nézek a lába malá, hát egy csinos boxerlány heverészik alattam.

- Elnézést - hemperegtem le róla -, engedje meg, hogy bemutatkozzam: Krumpli vagyok, a francia bulldog.

- Ahha, te vagy Kekszi következő áldozata? Együttérzésem... Én Missy vagyok. Helyi eb.

- Ki az a Kekszi?

- Ennyi idő ugyan kevés volt megállapítanom, te milyen szinten vagy lökött, ezért elmondanám, hogy hol vagy: ez itt egy kutyakupi.

Mielőtt tovább faggathattam volna Missyt, jött a gazdi, megragadta ma már másodszor a börnyakamat, és elindult velem az egyik kis lak felé...

(bef. köv.)

Véget ért a vuvuzelaidény, kezdetét veszi az uborkasezlony (vidéken: nonews). Viszont a megmaradt vuvuzelákat el kell tenni befőttnek, ez nem vitás.

Először következzen egy különleges vuvuzela-befőtt receptúrája:

     Egyedileg elrakott vuvuzela. (jobban szól)       Massvuvuzela. (olcsóbb, de híg a leve)

Hozzávalók:
Érett vuvuzela, cukor, szalicil.

Elkészítés:
A vuvuzelákat megmosom, lemérem és egy edénybe teszem. Hozzáadok ugyanennyi cukrot és felöntöm annyi vízzel, amennyi éppen ellepi. Felforralom, majd lassú tűzön kb. 1 órát főzöm lefedve. Kiszedem és üvegbe teszem a vuvuzelákat. A levet újraforralom, majd leszűröm. A vuvuzelák tetejére késhegynyi szalicilt szórok, rászedem a forró levet, lezárom az üvegeket és szárazdunsztba teszem.

Kérem az övön alul tisztelt olvasókat, küldjék be saját házi receptjüket a FÁSz szerkesztőségébe!

Tovább bővül kutyatárunk legendáriuma. Ezúttal akikaztmondjákni kommenterina küldte be kedvencéről becses fotóit.

Lencsevégre kapták az első és mindezidáig egyetlen motoros vuvuzela herot! Ehol az ominózus felvétel:

2010.07.06.

Na, olyan még nem történt velem, mint ma. Reggel jött a gazdi. Megragadta Picúr és az én grabancom, bepaterolt minket hátra a nagy kocsiba, és ránkcsukta az ajtót. Picúr persze könnyedén kilátott az üvegen. Én viszont még soha nem ültem a nagy kocsiban. Fel-le rohangáltam izgalmamban.

- Picúr, most mi lesz? Mi lesz? Jajj nekem!

- Nyugi, Krumpli. Tedd amit mondok, és nem lesz baj.

- Baj lesz, baj lesz, érzem én - lihegtem három kört lefutva a zárt raktérben.

- Most gyere ide mellém! - utasított Picúr.

- Miért? Miéééért... - mire felocsúdtam volna a negyedik kör közepétől már csúsztam is fejjel előre.

- Nyekk - mondtam én.

- Puff - tette hozzá tömpe orrom.

- Mert most indulunk, azért. Gyere, gyorsan utánam! - szólt hegynyi bernát barátom.

- Miért? Miéééért - kérdeztem seggel előre csúszva, vissza az előbbi kiindulópontra.

- Nyikk - fejeztem be a kérdezősködést.

- Bajng - csatlakozott a hozzászólásomhoz a tomporom.

- Mert most fékezünk, azért. Gyorsan! Támassz ki balra!

Innentől kezdve nem kérdeztem, inkább csúsztam szépen erre-arra. A végére már egész belejöttem. Ment a hanyattfekve csúszás, az ülve csúszás, az oldalt csúszás, a tágranyílt szemmel csúszás, a csukott szemmel csúszás, és még sorolhatnám. Egyszer még egy bukfenc csúszás bukfenc bemutató is sikerült. Picúr könnyesre röhögte magát... én nem.

(folyt. köv.)

Figyelem!!!

Végkiárusítás!!!

Az utolsó beérett, frissen szüretelt vuvuzelák még kaphatóak.

FÁSz cimkével ellátott vuvuzelát csakis őstermelőtől!

Nemrég nyereményjátékban vettem részt. Ki lehetett rakni a Bookline reklámját a blogra, ezzel a nemes cselekedettel sorsoláson vett részt a mikroblogger. Oszt kisorsolták. Többek közt a FÁSz blogja is nyert. Egy zűrmanót. A holló meg is hozta a nyereményt! Bukbercinek neveztem el, mert tiszta berci feje van. Ehol a fotó ni!

2010.07.05.

Már tök sötét volt, amikor megszomjaztam álmomban. Ki is kóvályogtam egy kis friss vizet lefetyelni. Épp két-három korty szaladt le a torkomon, amikor különös neszekre lettem figyelmes. A kerítés tövében egy kisebb földkupac nőtt ki a semmiből. Mentem is megvizsgálni, azon nyomban. Nézem, hogy a kupacból egy helyes kis szőrpamacs lóg ki. Gondoltam, megszerzem magamnak.

- Héééé, mi van már? - szólalt meg a pamacs végén fejjel lefelé lógó Pemzli, a csivava kölyök.

- Mit csinálsz itt, picúr? - kérdeztem.

- Disszidálok, Krumpli. Disszidálok, érted?

- Innen? Hova?

- Hát az erdőbe. A vakond három csontért, és egy kis adag tápért ásott nekem egy alagutat.

- Ahha, értem. Sok sikert!

- Nem jössz velem?

- Ááá, most nem - válaszoltam.

Visszapottyantottam Pemzlit a lyukba, és átkutyagoltam a kert másik oldalába. Kis idő múlva egy nedves orr, és csutakos pofi mögött feltűnt a kölyök.

- Szabad vagyok végre - csaholta a pöttöm.

- Naná - segítettem ki a kis disszidenst a járatból - Itt az ideje, hogy beavassalak Don Vakondo és a kartelljével kapcsolatos tudnivalókba: soha ne fizess előre! 

- Akkor ne disszidáljak?

- Várj még két napot, lezsugáztam a görénnyel. Két nap múlva biotámadás miatt kiürítik a telepet. Akkor lesz alkalmunk kicsit elkódorogni.

- Előre fizettél?

- Hát, őőő...

Többen kérdezték már tőlem, hogy hogyan működik az elektronyosság a süntanyán. Ilyenkor elmeséltem a mókusok hajtotta villanyosság-előállító állítható kézikészülék működési elvét, ami mogyoró alapú üzemanyaggal van meghajtva. Amúgy kísértetiesen hasonlít a heverőre szerelhető elektromos hereverőre, de ez más.

Tehátakkor mindazonáltal mi a lényege? A mogyoró alapú üzemanyagot a mókusok megeszik, majd a mogyoróadag nagyságától függően forgásba hozzák a pörgettyűt, ami villanyosságot állít elő. Nincsen benne se bimetál, se elektrónika, elektróbiomechanikus elven működik.

A működési elvét az alábbi ábrán lehet megtekinteni. A mókusok ilyenkor munkaruhát öltenek, hogy a lompos farkuk ne akadjon bele a generátor alkatrészeibe. Ezért látható az ábrán a  mókus munkásmókusvédő felszerelésben.

2010.07.03.

Legtöbbünknek ez a kedvenc napja. Ha jó idő van, akkor gazdiék kiteregetik a kibírhatatlan szaggal, ám vakító tisztasággal lengedező mosott ruhájukat. Pont a kert közepén van az szárító. Kezdődhet a mérkőzés.

- Első versenyzőnk Cimpa, a fűalattcirkáló. Igen esélytelen, de annál lelkesebb. Nézzük csak a nekifutást. Rövid lábai szinte egy barna maszattá olvadnak össze, olyan gyorsan mozognak. Éééés, hoppá. Kb 50 centivel a sárga gatya alatt csattantak a fogacskák. A földetérés hibátlan. Három bukfenc, jó nagy porfelhő. Talán ezt majd a zsűri extra pontokkal jutalmazza. Nézzük második versenyzőnket. Puccos, a lebegő vattacukor. Magasságából adódóan nagy sikereket várnak tőle. Nézzük, a nekifutás kecses, az elrugaszkodás légies. A fej beakadása a fehér melltartóba tragikus. Kis himbálózás, de sajnos nem elég a pontszerzéshez. Nézük harmadik, és legvérmesebb próbálkozónkat, Vicsort, a függeléket. Rövid, határozott nekifutás után helyből ugrik fel a kiszemelt bézs csipkebugyiért. Nem téveszthet célt. Nem is teszi, telitalálat. Már csak földet kellene érni, de úgy tűnik, a versenyszervezők tanultak a múltkori sportesemény végeredményéből. A csipeszek kitartanak. A foxi is. Úgy tűnik hosszabbításra lenne szükség. Erre viszont már nincs idő, mert Picúr, a balerina is nekilendült. Hatalmas a tempó. Jól kivitelezett ugrás. Dől az egész szárító. Ééééés - hirtelenhalál, mindenki rohan a földrepottyant ruhadarabokért. Én sem maradhatok ki, kedves sportkedvelők, muszáj megszereznem azt a szép csíkos zoknit. Viszlát a következő ruhaszaggató bajnokságig. Krumplit hallották, az EKM kommentátorát.

Upci kollegina küldte a kutyaszekcióba az alábbi versenyzőt:

Alapadatok

Név: Susie
Kor: 2,5 év
Fajta: Bichon havanese
Súly: 4-4,5 kg
Természet: Kajla, kajában válogatós, sípolós cucc-mániás, bárkinek megpuhítja a szívét, még a kutyagyűlölőknek is :)

 

Mai Sündíjas kommentelő cicmen az alábbi két szösszenettel:

cicmen 2010.07.05. 11:19:20

@atpijkamo: Beöntésként kicsi kefir, parafadugó izlés szerint 1-2 óráig!

 

cicmen 2010.07.05. 11:23:30

@cicmen: Ja ezt csak a flakonos aktiviával lehet! Hát ezért ilyen alaku a vége. Ha feldugtad a szűkületnél becuppan, aztán egy kézenállás és máris szépen gyógyul a popó!

 

 

2010.07.01

 Mondhatom, ma érdekesen alakult a napom. Reggel minden folyt a szokásos mederben. Csaholás, kaja, pedig rémes dolgok vártak még rám. Épp a ribizlibokor árnyékában lihegtem, amikor feltünt, hogy Vicsor, a foxi már vagy egy órája áll a kerítésnél a fejét átdugva a rácson. Odakutyagoltam, hogy megnézzem, minden rendben van-e.

- Hogy csóvál a lenget? - kérdeztem. Ez kb. a hogy ityeg a fityeg emberi szólás kutyákra vonatkozó megfelelője.

- Te vagy az, Krumpli? - szólt vissza kétségbeesett hangon. - Képzeld beszorult a fejem.

- Sebaj, öreg vadász! Mindjárt megnézem. - Kidugtam a fejem, hogy lássam mi a baj.

Két további órát töltöttünk a kerítésen túli világ bámulásával, mire jött gazdi, és mindkettőnket kiszabadított. Mondanom sem kell, a nap további része vidáman telt a többieknek, amíg hírül adták az egész környéknek a dolgot. Mi ketten nem nevettünk.

2010.06.29.

Itt a nyár. Ezt a rövidszőrű kutyák, mint például én, a francia bulldog lelkes lihegéssel kompenzálják. De van olyan társunk, aki nem ússza meg ennyivel. Ezen a szép délutánon Puccost, az uszkárt és Mimit, az ír szettert hozták haza gazdiék alaposan megkopasztva. Volt is nevetés a kertben. Nyomtuk a jobbnál jobb kommenteket.

- Puccos, egy teniszlabda van a farkad végén!

- Birkák, bee – bee! – meg ilyenek.

A nagy csaholásnak aztán az évenkénti veszettségoltás beadása vetett véget. Azóta mindenki csendben élvezi a zsibbadt hátsóját.

Akinek bejött Szocio Pata (kikvogymukblog) múltkori szösszenete, az szavazhat rá itt! Naponta lehet savazni! A listán keresd meg Maruszki Balázs: Plázacica, és nyomj egy 10-est!

Ha nem olvastad a Plázacicát, itt elolvashatod!

Mai Sündíjas komment a homérrül Rosszindulatú Vászkáé, aki a metroszexuális egyént definiálta eképpen:

Sün‼ · http://sunews.blog.hu 2010.06.30. 11:27:44

 

@Rosszindulatú Vászka:
Szóval akkor buzi, de mégse?
Vagy csak kicsit?
Amolye hellokittys managger?

Megannyi kérdés...

 

 

Rosszindulatú Vászka · http://globalicum.blog.hu/ 2010.06.30. 11:29:51

@Sün‼: igazából sztem inkább egy férfitestbe szorult lezbikus plázaribanc.

 

2010.06.28.
Ma Trabanttal a mopsz kislánnyal üldögéltünk a kapu előtt. Szeretjük nézni az erdőbe vezető kis út történéseit. És persze vártuk a postást.
- Ma biztos hoz megint valamit, Krumpli. Érzem.
- Jó lenne, ha hozna.
- Nézd, ott jön! Most megállt… Jajj, visszafordul… Már megint nem jött semmi.
- Tudod, Trabant, lehet, hogy te vagy az oka. Talán nem kellett volna akkorát harapni a múlt héten.
- Hiszen csak játszottam vele, Krumpli. Nem is miattam esett el, Téboly volt az aki elészaladt.
- Tanuld meg, hogy emberi fülcimpával nem játszunk.
- Jó. Remélem, holnap hoz valamit!
- Jó lenne, ha hozna…

A szoptatáshoz minimum egy mell szükséges. A természet áldásos tevékenysége miatt azonban általában párosával fordulnak elő. Az esetek döntő többségében női hölgyek viselik az első részükön. Íme egy példa a páros mellre:

Beérett a vuvuzela, hála yippyupp kolléga gondos öntözésének. Hétvégen megtartottuk az első szüretet. Ma ki is árusítottam az első 33 vuvuzelát. Szépen kerestünk a bicnicen. Ehol az első fizetség:

A Betyárkörte (tájjeleggel néhol Paksimogyoró, labanctallér, esetleg Prófétaeper) szüretelése igen kényes feladat. Különösen ügyelni kell a kíméletes szüretelésre, ne sérüjjön a szára. Ellenkező esetben akár a könnye is kicsordulhat a kellő óvatosságot melőző júzernak, sőtmitöbb, felesleges gázok is felszabadulhatnak - azt hívják úgyul tájjelleggel, hogy csóvástúl gyütt az üstökös, esetleg sógorostúl jött az áldas, vagy hovatovább karmolósmacska. Beretválása nem javallott, a gyümölcs szárának töve igen kényes, annak sérülése esetén a Betyárkörte kipiroslik, ami sokat ront állagán és ízén.

Ügyeljünk a tálalás esztétikus módjaira, bár való igaz, hogy sok más gyümölcshöz hasonlóan, frissen húzva a legízletesebb.

Jóétvágyat!

 Foto: A betyárkörtéből készült üdítőital (nagyításhoz kettyints a képre!)